A bábus biliárd Európa túlnyomó részén több (sok) száz éve honos - Magyarországon 1862-ben már nyomtatásban megjelent szabálya van.
A 19-20. század fordulójának környéke a biliárdozás fénykora - a biliárd terjed minden formájában (a bábus is) és ennek megfelelően nemzetközi. 1990-es évekre a nemzeti bábus biliárdosok elszeparálódnak - egyedül a "Cinque Birilli" (olasz 5 bábus) éri el a nemzetközivé válást, a magát ezzel a "nagylelkű" gesztussal menteni szándékozó "Karambol" erőteljes segítségével. A többiek visszahúzódnak, visszafejlődnek - többen "lényegében" elmúlnak, mint a cseh vagy az orosz bábus.
Kezdjük a németekkel, náluk a "bábus" azaz a Kegelbillard a Német Biliárd Szövetség (DBU) Karambol szakágához tartozik. Jellemző nemzeti játékaik: BK50, BK100, BK2, BK2plus. Illetve a német szövetség beemelte hivatalos játékai közzé az Eurokegel-t (egyik sem nemzetközileg elismert), és természetesen játsszák a nemzetközi Cinque Birilli-t is.
A dánoknál a bábus biliárd helyzete egészen egyedülálló, náluk ugyanis a Biliárd Szövetség (DDBU) keretein belül a nemzeti tradicionális Keglebillard az abszolút uralkodó, a fő szakág. Dániában a szövetségbe igazolt versenyzők jelentős része a mai napig ebben a hagyományos dán bábus biliárd játékban versenyez. Elterjedt még a "kocsmai jellegű" de erősen szerveződő Skomar. Az említett mindegyikét nagyméretű (!) de zsebes asztalon játsszák és egyik sem nemzetközileg elfogadott. A nemzetközi bábus biliárd játék itt is a Cinque Birilli.
A svédeknél is él még "Kugelbillard" néven a dán Keglebillard-hoz hasonló játék.
Megjegyzés: Mindkét említett ország alapvető bábus biliárd játékai széria játékok (mint a pool vagy a karambol) – sőt a BK50, BK100 esetében nincs is ellenfél, a játékosok "magányosan" löknek 50-et vagy 100-at. Egyedül a BK2plus tekinthető váltott lökésű játéknak. Míg az olasz és a magyar hivatalos játékok váltott lökésűek.
Fontos kiemelni, hogy a bábus biliárdnak két megkülönböztethető alapformája alakult ki már a korai időktől. Bár mindegyiket három golyóval játsszák, azonban; - az egyikben (ezt nevezhetjük német típusnak) állandó lökő golyó van, mint a pool-ban vagy a snooker-ben (csak itt éppen a piros a fix lökő golyó); - a másikban (ezt nevezhetjük olasz típusnak) viszont éppen a piros golyóval nem szabad lökni, és mindkét játékosnak önálló lökő golyója van, az egyiké a sárga, másiké a fehér. Az "olasz típus" láthatóan a karambol lökő golyó felfogásával azonos - ami nem csak francia de olasz országban is létezett nagyon régen (magyarul "olasz játszma" volt a neve). A német és a dán biliárd játékok némettípusúak. Nálunk mindkét típus megvolt cirka az 1960-as évekig (német típusú az 500-as és az 1000-es, olasz típusú a 120-as), de mára a német típusú bábus biliárdok visszaszorulóban vannak idehaza – játsszák még Pilisvörösvár, Csepel-sziget, Szabadszállás térségében. Az is érdekes, hogy a 120-as kivételével az említett biliárdjátékok mindegyikében az öt bábut várba (egy négyzet csúcsai és közepe) állítják fel, illetve a Cinque Birilli kivételével a többi játékban igen magas bábukat használnak.
No és az olaszok: Az olasz bábus biliárd a nemzeti biliárdkultúra abszolút királya és önálló kiemelt szakágként működik. Az országban a sportágat a FISBB irányítja. Ebben az állami sportszövetségben a bábus biliárdnak akkora súlya van, hogy két teljesen különálló szakágat is szenteltek neki: a dákóval játszott Stecca és a kézzel lökött Boccette szakágakat. Itt most a dákóval játszott biliárdok az érdekes, ezek a Cinque Birilli (5 bábus), a Goriziana (9 bábus). Olaszország nemcsak szervezi, de uralja is ezt a sportágat (mind játéktudásban, mind sport diplomáciailag).
Az olasz kiáramlás – Dél-Amerika: Argentína (FAAB) és Uruguay (FEBIU) a nemzetközi Cinque Birilli (arrafelé 5 Quillas a neve) abszolút fellegvára Olaszország mellett. A játék dél-amerikai elterjedése közvetlenül a 19. és 20. századi hatalmas olasz bevándorlási hullámnak köszönhető. Dél-Amerika egy nagyon aktív bábus biliárd világ. Ennek megfelelően mindkét ország biliárdszövetségében a bábus biliárd rendkívül fontos, kiemelt szakág. Ez a szakág tehát náluk egy hatalmas népszerűségnek örvendő, komoly történelmi háttérrel rendelkező nemzeti versenysportot képvisel.
Korábban a Cinque Birilli is zsebes asztalon: Az 1980-as évek közepéig az olaszok a Cinque Birillit és a Gorizianát is hagyományos olasz zsebes asztalokon játszották – mint a dánok még manapság is. A hivatalos és végleges fordulat 1983-ban történt meg. Az olasz szövetség (a mai FISBB elődje) ekkor döntött úgy, hogy a nemzetközi elismertség, a hivatalos világ- és Európa-bajnokságok megszervezhetősége érdekében hivatalosnak fogadják el a zseb nélküli 284×142 cm méretű nemzetközi karambolasztalt. A hátérben meghúzódó sportdiplomáciai érdekek pedig: Mivel a biliárd világszövetségben (WCBS) nem volt (önálló most sincs) hivatalos bábus ernyőszervezet, így az olaszok a Cinque Birilli-vel és a Goriziana-val a Nemzetközi Karambol Szövetségbe (UMB) tagozódtak be. Ez egyben a karambol megmentése is volt egyben. Ugyanis a klasszikus karambol játékok (különösen a szabadjáték vagy a keretjáték) népszerűsége a 20. század második felében drasztikusan visszaesett, és a háromfalas karambol (Dreiband) is egy szűkebb elit sportjává vált. A nemzetközi karambolos elitnek (pl. a franciáknak, belgáknak) kapóra jött az olaszok és a dél-amerikaiak csatlakozása, mert a rendkívül látványos, pörgős és sokkal inkább "közönségbarát" Cinque Birilli új vérfrissítést, hatalmas tagbázist és komoly televíziós potenciált hozott a karambol szövetségek (UMB/CEB) rendszerébe.
Egy magyar bábus biliárd emlék Szabó Ferenc (Algyő, korábban a Székkutas közeli Csicsatér), illetve Prágai János (Nagymágocs) visszaemlékezései alapján (2010 körül): Szabó Ferenc édesapjának Szabó Lajosnak Csicsatéren (Csicsatér-dűlő - Székkutas és Nagymágocs között) volt kocsmája. Ide vettek még háború előtt, 1940 körül Hódmezővásárhelyen ("Danyikó" kocsma) egy nagyméretű biliárdasztalt. Ez egy úgynevezett fordítós asztal volt - egyik oldala zsebes (a szokásos hat lyukkal), másikoldala lyuknélküli - egy tengely körül lehetett átfordítani igény szerint. Akkoriban már csak bábus játékokat játszottak az asztal mindkét oldalán, többnyire a lyukas oldalon: "Érdekesebb volt és a lyukak miatt bizonyos szituációkban nehezebb is." Játszottak "preferáncot" is, mely bármely bábus játéknak egyfajta nehezítése. Kötelező volt a lökő golyónak falat érintenie (mandiner) a célgolyó érintése előtt.
Dél-amerikaiak igen, Dánok nem: Az 1983-as olasz bejelentés, hogy a nemzetközi karambolos integráció (UMB/CEB) érdekében végleg eltüntetik a zsebeket az asztalról, az argentin és uruguayi klubokban valóságos sokkhatást váltott ki. Dél-Amerikában a játékot ekkor már sok évtized óta szigorúan a patinás, zsebes olasz asztalokon játszották – a klubok ezzel voltak felszerelve. Az olasz döntés válaszút elé állította a dél-amerikai szövetségeket: vagy lemaradnak a hivatalos Világbajnokságokról, vagy átállnak. A klubok számára ez óriási anyagi teher volt. Nemcsak a lyukakat kellett megszüntetni és átépíteni a palákat, hanem be kellett vezetni az asztalok elektromos fűtését is, ami a karambolposztó gyorsaságához elengedhetetlen volt. Mivel a dél-amerikai biliárdklubok és a helyi szövetségek nem akarták elveszíteni a nemzetközi elitstátuszukat, a hivatalos versenyhelyszíneken végrehajtották a váltást. Azonban a kontinens méretei és az anyagi különbségek miatt a folyamat sokkal lassabb volt. A mai napig találni olyan dél-amerikai kisvárosi klubokat, ahol a helyi öregek még mindig a régi, zsebes asztalokon játsszák az öt bábust.
No de a dánok. A dán eset tökéletes példája annak, amikor a helyi hagyomány legyőzi a nemzetközi sportdiplomáciát. Amikor Európában a 80-as években elindult a standardizáció, a dán szövetség, a DDBU egyszerűen nemet mondott a váltásra. Ugyan is Dániában a Keglebillard nem az arisztokratikus szalonokból indult, hanem a helyi kiskocsmákból és közösségi szervezetekből. Ezekben a kocsmákban a tulajdonosok nem akartak és nem is tudtak volna méregdrága fűtött lyuk nélküli karambolasztalokat fenntartani. Ráadásul a dán játékosok nagyon erősen ragaszkodtak a "lyukakhoz" – ha megszüntették volna a lyukakat, a játék elvesztette volna a dán karakterét. A DDBU nyíltan felvállalta és vallotta, hogy fontosabb 8000 (nyolcezer) dán kocsmai és klubjátékos nemzeti biliárdjuk iránti szeretete, mint az, hogy megfeleljenek a nemzetközi karambolos elvárásoknak.
Egy strukturális ábra a Biliárd Világszövetség (WCBS) és CEB (Confédération Européenne de Billard - a karambol) elhelyezkedéséről.
No és a magyar bábus? A szabványos nagy karambolasztalt (284×142 cm) nem tudjuk bevállalni (értelme se lenne), ahogy a dánok a lyuknélkülit. De a kis szabványos karambolasztalok már adottak. Akkor maradunk csak otthon, mint a Dánok vagy keresünk nekünk tetsző nemzetközi vonalat, mint az olaszok?Persze nekünk a 120-assal nem megy.
